Interjú Mocsáry Gáborral

Mocsáry Gábor világhírű hangmérnök 1942-ben született miközben a sztálingrádi csata éppen zajlott.  Nagynénje férje Horthy Miklós első testőrtisztje volt, ezért a Mocsáry-ág kivételével internálták, kifosztották a családját, de mivel apja a Magyar Királyi Székesfőváros főállatorvosa volt, aki ellátta a szovjet hadsereget élelmiszerrel, ennek köszönhetően túlélték a háborút.

 

-Szeretett volna valaha hangmérnök lenni?

-5 éves koromban az Operaházban láttam az első sorból egy előadást. Ez az előadás megmaradt bennem. Akkor még teljesen más szisztéma szerint építették a díszleteket. És ahogy a zenekari árokban ott volt a zenekar és megszólalt, tulajdonképpen akkor született meg bennem az elhatározás, hogy én nem tudom, hogy itt valójában mi történik, tehát egy balett, egy szinfonikus zenekar, egy Operaházban vagyok satöbbi, de elkezdtem macerálni a szüleimet, hogy én ilyet akarok csinálni. Na, ennyi a kezdeti indíttatásból. Aztán úgy alakult a dolog, hogy lassan az akusztikán, a digitális technikán keresztül eljutottam a hangfelvételtechnikához.

Hosszú az út, és bonyolult az életrajzom nem tudom olvastad-e-kérdezett vissza Mocsáry tanár úr.

 

-A Wikipédiát azt olvastam.

-És ott még nincs meg minden.

 

-Hol kezdte tanulmányait?

-Nem magyar anyanyelvű iskolában kezdtem a tanulmányaimat. Francia anyanyelvű iskolába a Champagnat-ba iratkoztam be és a padban mellettem a Bujtor ült, aki akkor még Frenreisz Istike volt. Mi voltunk a legrosszabb tanulók az iskolában, mert magyarul dumáltunk, pedig nem volt szabad magyarul beszélni az iskola területén, és ezért kaptunk egy úgynevezett szignót, amely egy igen vastag kötélen lógó nagy tölgyfa tábla volt, amire rá volt írva valamilyen Victor Hugo idézet, mi meg rájöttünk, hogy ezzel piszok jól lehet verekedni. Ketten ezzel a táblával az egész iskolát megvertük.
Közel laktunk Frenreiszékhez, átjártam játszani hozzájuk. Akkor a Frenreisz Karcsi, a későbbi basszusgitáros, mindig bejött hozzánk és Isti mindig fejbe verte. Ilyenkor berontott a cseléd lány, hogy mi történt, mi meg ott voltunk, mintha nem tudnánk semmiről.  Egyszer nem volt ott a Isti, és valamilyen indíttatásból én vertem fejbe Karcsit. Később amikor a hanglemezgyártó vállalatnál dolgoztam, akkor találkoztam vele, ő nem emlékezett rám, de mondtam neki, hogy azért vagy ilyen hülye, mert annak idején én vertem a fejedet.

 

Mesélte a tanár úr mosolyogva, minket is megnevettetve.

 

-Hogyan tudott már 24 éves korában a KGST prototípus bizottságának tagja lenni?

-5 éves voltam amikor elkezdtem az iskolát, azért mert akkor a franciáknál úgy volt, hogy voltak tesztek, most azt mondják, hogy pszichológus, de nem külön pszichológus volt, hanem akkor a papok meg a tanárok értettek annyit a pszichológiához, sőt többet is, mint ezek a szakembrók, és az én értelmi képességem megfelelt annak, hogy én iskolaképes legyek. Tehát nem 18 éves koromban érettségiztem le, hanem 17.

-Érettségi után 2 szakra is jelentkezett-

-Gimnazista koromban rádiótechnikai szakkört vezettem, megépítettem az iskolarádiót és emlékszem rá, 9 éves voltam, amikor az első szuperheterodin rádióvevőt építettem. Az egész család humán műveltségű volt, én voltam a fekete bárány. Balhéból két szakra jelentkeztem. A HM és a BM felsőfokú tisztképzésére, a BME égisze alatt. Mind a kéttőre behívtak felvételizni és mind a két helyre felvettek. Nem akarta elhinni az egész család. Én úgy voltam vele, hogy úgyis le kell tölteni a katona időt, ezért a Budapesti Műszaki Egyetem híradástechnikai szakára hívtak be. Erre jól emlékszem 1960. november 28-án bevonultam Vácra. Ott volt az első pár alapkiképzés, majd felkerültünk Budapestre. Mikor leszereltem, Újpest légó hírparancsnoka voltam. Utána az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvény Társaságnak az alkalmazástechnikai laborjába kerültem, mint fejlesztő mérnök. Akkor a KGST-n belül egy prototípus bizottság alakult meg. Ha megjelent egy televízió vagy egy rádió, amiben Tungsram csövek voltak, akkor ez a bizottság véleményezte, hogy az a termék megfelel-e minőségében a követelményeknek. Mivel az Alkalmazástechnikai Laboratórium végezte ezt, én kapcsolatba kerültem a Videotonnal, az Orionnal és én tudtam a legjobban, hogy mi történik abban az adott készülékben. Ez olyan egyszerű volt, hogy hívtak és mentem. Tehát így kerültem oda.

 

-Milyen eszközökkel dolgozott?

A 60-as 70-es 80-as években az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvény Társaság az egyetlen nyugati tulajdonban is lévő gyár volt. Ez azt jelentette, hogy semmilyen korlátozás nem volt, vagyis a Rohde Schwarz-tól kezdve a Hewlett Packard-ig olyan műszerpark volt, hogy elképesztő. Akkor már a mikróhullámú technológia 1 GHz-ig ment, miközben nyugaton még az 500 MHz-re is rácsodálkoztak. Amíg itt azt sem tudták, mi az NTSC a PAL a SECAM, mi addig a laborban a színes tv-ket beleztük ki, mértük, mert a világ minden színes televízójába a PL501-es sorvégfok csövet itt gyártották Újpesten.

 

-Van-e olyan tanulmánya, amiről még nem tudunk?

-Én is beiratkoztam esti egyetemre. Még egyszer elvégeztem, de most már estin, rendes híradásipari szak stb stb. De történt egy malőr. Összekevertem a politikai gazdaságtan szigorlatot a matematika szigorlattal két hét differenciával. Piszkosul benyálaztam a matematikát. Mentem vizsgára, benyitottam a terembe, láttam nem azok ülnek ott akiknek kéne. Amikor harmadszor csináltam, akkor az egyik professzor mondja, hogy "kolléga úr, jöjjön csak be" kérdezte "hogy hívják?" és akkor mondtam a nevem, Mocsáry Gábor, nézte a papírt és ott van. Kettest kaptam. Később mentem matematikára is. Az utólsó feladat olyan volt, aminek a könyvben több, mint 100 oldalon írták a megoldását. Jön a matek szigorlat, írásbelin öt példa volt. A végén ott volt ez a példa. Rajtam kívül senki nem folgalkozott a feladattal. Négy tagú volt a szigorlati bizottság, elkezdtek velem beszélgetni, hogy mennyire fantasztikus, ahogy megoldottam. Na, befejeződött a dolog. Jön az utolsó év és hívatnak a tanulmányi osztályra. Pesek vagy valami ürge volt az osztály vezetője, majd hívatnak engem is, titkárnő mosolyogva mondta, hogy Pesek elvtárs már várja, gondoltam nagy baj lehet. Kiderült, hogy minden negyedik évben indítottak mikróhullámú tagozatot, oda hívtak. Akkor még máshogy volt az egyetem, nem úgy volt, hogy én eldöntöttem, hogy akarok tanulni, hanem ha szükség volt valamilyen mérnökre, olyan képzés indult. Viszont az állam állta a tanulmányi költségeket.

 

Mocsáry Gábor fontosabb munkáiról is mesélt, például, hogy egyik hanglemeze felülmúlta a DECCA és egyéb híres hanglemezgyártók felvételeit.

Az interjú során sok érdekesség kiderült ki a tanár úrról. Többek között a tiszti fogdában szerzett élményeiről is beszámolt.
Gazdag és színes története nem fér el egy cikkben, reméljük máskor is ad alkalmat a beszélgetésre, köszönjük Tanár úr!

 

Gárdos András, Pongrácz Iván

Vissza az újsághoz.

Partnerek

               

Bejelentkezés

Belépve marad?

Bejelentkezés