Sulimozi interjú

Interjúztató: Farkas-Sallak Ajsa (A) és Gácsi Varga Marianna (M)

SuliMozisok: Kovács Gellért (G) és Tóth Hajna (H)

A: Az első kérdés az lenne, hogy honnan jött az ötlet a SuliMozihoz?

H: Ez az ötlet valamikor 2010, vagy '11-ben jött a Budapest Filmnél, hogy ha jól tudom, és nem nekünk volt hozzá közünk, hanem ottani munkatársainknak, mert akkor még nem dolgoztunk a Budapest Filmnél, de mindenképpen arról gondolkodtak akkor a munkatársaink, hogy saját diákmozis élményeikből kiindulva kellene valami olyan lehetőség a diákok moziztatására, ami nem arról szól, hogy valami föntről kiválasztott filmre beterelik a moziterembe, és megnézettnek velük olyan filmeket, amik egyáltalán nem érdekli őket, hanem legyen lehetőség egy diákközpontú mozizásra, ami választható, vagy válogatható.

A: Mit mondanak a statisztikák?

G: A statisztikák is azt mondják, hogy az iskolás korú moziba járók, tehát általános iskolások és középiskolások, azok leginkább multiplexbe járnak, és nem feltétlenül ezekbe az úgynevezett hagyományos mozikban. Ugye a Puskinnak van leginkább művészfilmes atmoszférája, de ott van például a Corvin, ami abszolút kommersz hollywoodi filmeket is vetít. Ráadásul a Corvin mozi épülete, meg a Corvin köz, eleve egy rendkívül fontos történelmi helyszíne és műemléke Budapestnek. A fővárosi moziba járási vérkeringésnek mindig egy nagyon fontos mozija volt. 

A: Mit szeretnétek elérni ezzel a közönségeteknél?

G: Ennek van nevelési szándéka is, tehát hogy kicsit kineveljük a saját közönségünket is a jövőre nézve. Merthogy azok, akik bejönnek mondjuk a Kinoba, a Művészbe, a Corvinba, a Toldiba, vagy a Puskinba, egyrészt lássák ezeket a mozikat, másrészt azt is átéljék, hogy milyen ilyen körülmények között mozizni, meg milyen az a fajta közös filmélmény, amit adott esetben utána meg is lehet beszélni.

A: Hány mozitok van, és mikor kezdődnek a vetítések? 

H: A Budapesti Filmnek hat mozija van. Mindegyikben valamikor kora délután kezdődnek el a vetítések, így ki lehet használni a délelőtti üres mozitermeket arra, hogy iskolások is mozizzanak szervezett keretek között, pedagógusokkal.

A: Mi volt a cél az elején ennek az egésznek?

H: Hogy a moziknak legyen közönsége tíz, meg húsz, meg harminc év múlva is.

A: Azok a filmek amiket nehéznek vagy unalmasnak látnak a kamaszok, azt miért látják így?

G: Amit sokszor nehéznek vagy unalmasnak látnak a diákok, azok nem feltétlenül azok, csak ezek a filmek egy kicsit mást várnak el a nézőtől. Nem feltétlenül úgy szolgálják ki a nézőt, vagy nem úgy adnak élményt, mint amit megszoktak. Például nem mond el mindent negyvenszer, meg nem csomagol ki mindent, meg nem emészt meg mindent helyetted, hanem gondolkodásra serkent. Ettől nem megijedni kell, ezek az alkotások nem lenézik a nézőiket, hanem kommunikálni akarnak velünk. Ezek bonyolultabb befogadói logika mentén készített filmek. Lehet, hogy most annyira nem érdekli a diákokat, de amikor felnőttek lesznek, akkor igényelni fogják, hogy elgondolkodtatóbb filmeket is megnézzenek. A másik cél, hogy az új filmek mellett a már moziban lefutottakat vagy akár még régebbieket is meg tudjuk mutatni. 

A:Mi számít régebbi filmnek, és mennyire szeretik ezt nézni a fiatalok?

G: Egy öt-tíz éves film, de egy húszéves is már mindenféleképpen réginek számít. Nagyon sokszor szoktunk találkozni olyan filmekkel, amire a diákok azt mondják, hogy ez milyen régi, mi meg úgy emlékszünk rá, mintha tegnap láttuk volna moziban...Bár ez igazából csak rólunk árulkodik, hogy milyen öregek vagyunk, és mennyire nem akarjuk tudomásul venni az idő múlását. Azt látjuk, hogy abból a nagy tartalom mennyiségből, ami előttetek van, alapvetően azt veszitek észre belőle, ami új, ami friss, és nem feltétlenül szeretnek a fiatal, moziba járó vagy filmfogyasztó srácok, még régebbi dolgokat is nézni.

A: Azokat a filmeket amiknek kevés volt a nézőszáma a moziban, azt meg lehet, nézni a SuliMozinál? 

H: Igen, mivel, hogy egy csomó film van a moziban, ami egy-két hét alatt kifut a moziból, mert nincsenek jó nézőszámai, és utána leveszik a programról, és ez így eltűnik, nincs többé. Közben van neki vetítési joga, mert a forgalmazó egy vagy két évre megvette a jogát. Ezeket a filmeket miért ne lehetne elővenni egy osztálynak, akik meg szeretnék nézni akkor, amikor nekik jó, és úgy, ahogy ők szeretnék: moziban, zártkörű vetítésen.

A: Mennyire látszik szerintetek a munkátok eredménye?

G:Azért én azt gondolom, hogy ennek a munkának a nagy része, amit mi csinálunk, az nem feltétlenül látszik. Az persze látszik, amikor lemegy egy vetítés, és tetszett a diákoknak a film.

A: Honnan tudjátok meg a diákok visszajelzését a vetítésekről?

G: Erre készítettünk egy, feedback kérdőívet, amit el szoktunk küldeni.

Csak 2 percet vesz igénybe. Ezek nagyon konkrét visszajelzések, és akkor ebből le tudjuk szűrni azt, hogy jó úton haladunk-e.

Folyt.köv.

Képek: Pixabay, Facebook

Vissza az újsághoz.

Partnerek

               

Bejelentkezés

Belépve marad?

Bejelentkezés